Stone-Paper-Scissors

When Takashi Hashiyama, CEO of a Japanese television equipment manufacturer, decided to auction off the collection of impressionist paintings owned by his corporation, including works by Cézanne, Picasso, and van Gogh, he contacted two leading U.S. auction houses, Christie's International and Sotheby's Holdings, seeking their proposals on how they would bring the collection to the market as well as how they would maximize the profits from the sale. Both firms made elaborate proposals, but neither was persuasive enough to get Hashiyama’s business. Unwilling to split up the collection into separate auctions, Hashiyama asked the firms to decide between themselves who would hold the auction, which included Cézanne's "Large Trees Under the Jas de Bouffan", worth $12–16 million.
The houses were unable to reach a decision. Hashiyama told the two firms to play rock-paper-scissors, to decide who would get the rights to the auction, explaining that "it probably looks strange to others, but I believe this is the best way to decide between two things which are equally good".
The auction houses had a weekend to come up with a choice of move. Christie's went to the 11-year-old twin daughters of an employee, who suggested "scissors" because "Everybody expects you to choose 'rock'." Sotheby's said that they treated it as a game of chance and had no particular strategy for the game, but went with "paper".
Christie's won the match, with millions of dollars of commission for the auction house.

Az új "Hattyúk tava"

(El Kazovszkij/ Matthew Bourne: Swan Lake)

Emberi alakban a madár-démon
A kulisszák mögül elénkbe tűnt,
Magukhoz sem térhettek
A nagyteremben egybeverődöttek,
A hattyú már levedlette a tüllt,
Akik engem a mély erdő csapásán
Idáig csaltak, egy-testük maga a sátán,
Mindegy. Ki királynőre várt,
Annak most itt a hattyúk királynője,
És jobbról egy madár és balról egy madár,
Csak agyon ne üssetek szárnyatokkal!
Pjotr Csajkovszkij lelke víg a Léthe
Árjában, látva, mire lett
Szépségével balettje
Keretében Odette.
Hogy végre a folyami lélek,
A tudat alatti vadállat,
Vagy hogy Odette-nek bárki
Ferdén útjába állhat.
A hattyúk érthetetlen nyelve
Fülünkön át agyunkig ért,
Elfogódottan nyeldekelve
Tollat látok, tollat, pihét,
Pihét és félelmét Odette-nek:
A rengetegben rém lapul.
Kettőtöket követi konokul,
Hattyúd veled együtt kivégzi.
A dalt akkor kivérzi,
A vadhattyú dalát!
Szövege lefordíthatatlan,
De a szótárja készül:
E tollas lényekkel
Együtt-moccan érzékelésünk.
Hiába minden megértett jel,
A hattyútest nyelve a vadságé marad.
Odette képében
Leszállt a fekete madár.
Ó, nézd Odille-t reptében!
Amit kíván, megkapja,
Feje tetejére állítja a világot,
És még fokozza is merészen:
Hattyú az égen, felhő az égen,
Ki tanítja nekünk
Meg nyelvüket? De mindez semmi,
A közönségnek sikerült feledni,
Mindent, amit tudott.
De egy csapat hattyú még itt maradt.
Meggyötörve kegyetlenül
Vége szakad a hattyúdalnak.
- Hiszen Odille sorsa együtt
Halni Odette-tel,
Ha már egy testben élnek,
És leszálltak hozzánk a földre.
Hogy súlyuk lelkünk meggyötörje,
Hogy megcsipkedjenek minket kicsit.
A színpad és a túli élet,
Átvernek minket a hattyúk örökre,
A mese van örökké célkeresztben,
A vér körös-körül kinek a vére,
Ha testtel kezdesz,
Szerelem lesz a vége,
Csajkovszkij tudta jól.
Elénekelte hát nekünk e dalt
A botrányos idillt idézve,
Mit Odille és Odette kavart.

Szüzességem elvesztése. A lámpákban fogyóban volt az olaj, úgyhogy csak bizonytalan, halódó fényt adtak

A komornyik felébredt és olajat töltött a lámpákba. A rabszolgafiúk megdörzsölték szemüket és nekiláttak dolguknak. Egy női zenész lépett a terembe és mindenkit felkeltett a réz csörömpölésével.
A mulatság újra kezdődött. Q. visszahívott bennünket poharainkhoz. A zenészlány énekelni kezdett. Ugyanekkor megjelent egy férfikurva, méghozzá a legundorítóbb fajtából, tapsikolt, döngicsélt, és ő is énekelni kezdett.
Miután kedvenc sorait eldalolta, összenyálazott csókjaival. Nem érte be ennyivel. Felfeküdt ágyamra, legyőzte ellenállásomat és meztelenre vetkőztetett. Aztán a farkammal próbálkozott, sokáig, de teljesen hiába. Homlokáról brillantine patakzott, arca redőiben annyi krétapor jelent meg, hogy azt hittem, falat látok, melyről a nagy esőben hámlani kezdett a mész és mindjárt rámdől.
Nem tudtam könnyeim visszatartani. Teljes kétségbeesés vett rajtam erőt.
G. ott állt mellettem, a játékot figyelte, és majdnem megszakadt e nevetéstől. Q. szeme egyszer csak megakadt rajta. Megkérdezte, kié a fiú. Mondtam, az én barátom.
Akkor miért nem ad nekem csókot, kérdezte és magához húzta a kamaszt. Csókolgatni kezdte, inge alá nyúlt, majd kezébe vette a kölyök szűzies faszát.
Majd holnap megnézem megint. Ma már bekaptam párszor a halat, nem kell a száraz kenyér.
Amikor ezt mondta, Psyche vigyorogva hozzá hajolt és valamit súgott neki.
Igazad van, mondta Q. Miért ne veszítse el P.-ünk a szüzességét?
A kislányt rögtön elővezették. Rendkívül csinos volt, de nem látszott többnek hét évesnél. Mindenki tapsolt és nászi ünnepséget követelt. Meghökkentem és tiltakoztam, G. nagyon szerény fiú, nem alkalmas az ilyen szereplésre és a lány is túl fiatal, semhogy nőt játsszon.
Mit, szólalt meg Q., fiatalabb lenne nálam, mikor először alávetettem magam egy hímnek? Nem emlékszem rá, hogy valaha szűz lettem volna. Már csecsemő koromban mocskos játékokkal szórakoztattam a kisfiúkat. Ahogy felcseperedtem, nálam idősebb suhancokkal dugtam, míg lány lett belőlem.
Attól tartottam, G.-t baj éri, ha nincs vele valaki. Felkeltem, hogy a magam szerepét eljátsszam az esküvői szertartáson. Psyche a menyasszonyi fátylat már a lány fejére tette. A menetet a hímringyó vezette az esküvői fáklyákkal. A seggrészeg nők hosszú sort alkottak és ütemesen tapsoltak.
Q. érzékeit felajzotta a tömeg friss bujasága. Felugrott, torkon ragadta G.-t és betaszította a nászi szobába. A fiú szemmel láthatóan egyáltalán nem ellenkezett, ahogy a kislány sem pirult el, mikor az esküvőt emlegették előttük. Benn a szobában le is feküdtek szépen a nászágyra.
Mi a küszöb elé ültünk. A vezető szerepet Q. játszotta, aki becsukta ugyan az ajtót, de hagyott egy kis hasadékot. Gyermeki játékukat kéjvágyó figyelemmel kísérte. Ölelő karjával maga mellé húzott, hogy láthassam őket én is. Arca egyre közelebb került az enyémhez.