Ezeknek elnevezésére honosodott meg az akheiro-poiétosz (nem kézzel készített), latinul: non manufactum, oroszul pedig a nye-ruko-tvorenij fogalma. (…) Ez a kép vagy égi csoda által, vagy az ábrázolt testtel való közvetlen kapcsolat révén keletkezett. Így a látható lenyomat érintésereklyévé vált. A mechanikus reprodukció egyébként folytatódott: ezek a képek ugyanúgy sokszorozódtak, ahogy keletkeztek. Csak most már nem a test maga, hanem hiteles lenyomata másolódott le ugyanúgy. Ezáltal a kép és kép közötti kapcsolat – a test és kép közötti egykori kapcsolat mintájára – az első kép keletkezésének visszamenőleges bizonyítékává vált. (…) Napjainkban a fotográfiához hasonlítanánk mindezt. Már legalábbis, ha nem fotóművészetet, valamely művész invencióját értenénk ezen, hanem az ábrázolás lehető legnagyobb fokú hűségét a valósághoz.
(Hans Belting: Kép és kultusz, Negyedik fejezet)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment