Ezernégyszázkilencvenkettő
„Ha a műalkotás fogalma már nem alkalmazható arra a dologra, amely akkor keletkezik, amikor egy műalkotás áruvá alakul, akkor ezt a fogalmat körültekintően és óvatosan, mégis bátran el kell hagynunk, amennyiben nem akarjuk, hogy e dolognak még a funkciója is likvidálódjék. Ezen a fázison át kell esnie, mégpedig szánakozás nélkül; ez nem valami kósza letérés a helyes útról, ami itt történik vele, az alapjában fogja megváltoztatni, eltörli a múltját, olyannyira, hogy ha a régi fogalom újra előkerül – és így lesz, miért is ne? –, már semmiféle emléket nem idéz fel arról a dologról, melyet egykoron jelölt.”
(Bertolt Brecht, 1931)
1. Ellenség a kapuk előtt
Álltunk a palota kertjében az árkádok alatt
a januári napfényben,
melyből két porfíroszlop
és a szamárhátív
nagy aszimmetrikus formát metszett ki ránk.
Sok bort megittunk
addigra az arany
edényekből
mikor egy emberi kéz ujjai
tűntek fel
és a gyertyatartóval szemben
írni kezdtek
a trónterem
meszelt falára.
Nem védhetem meg
a várost odalenn
át kell kelnem a tengeren
fehér kockaházaival
Délnek
és nem térhetek haza többé
a Granada
la que suspire por el mar.
Amikor jó pár éve
a sziklaszirt
aranyszínűre kopott temploma mellől
bámultunk el délnek
Szicília déli pereméről
Afrika felé
can you hear me
mighty tongue?
a tágas tengeren megjelent a szemem előtt
egy óriási zöld agyvelő.
Nagy sereggel táboroznak
a városfal alatt
az én keresztény
ellenségeim.
Szembe a régebbi írással
írom a palota meszelt falára
magunkat
a görög templom mellett háttal a semminek
fejem tartásáról
eszembe jut a halott apám
te az anyádra hasonlítasz
ők ketten
ők ölelték egymást ott
és ebből az alkalomból
megszülettünk mi
ikreknek
aztán gyermekünk fogant
egy vérfertőző
éjszakán.
Bűnben éltünk itt
el kell mennem innen
át a tengeren
Nyugatnak
abszintos zöld agyvelővel.
Te tarts ki amíg csak lehet
aztán menekülj
indulj Kelet felé
a gyereket hagyd
találkozunk
1715-ben
és Darjeelingben.
2. Ittunk egy teát
187 évvel a megbeszélt időpont után
találkoztunk újra
megöregedtünk
alig ismertünk egymásra
a Himalája
fölmentünk kocsival
a kisvárosból
a közeli Sunset viewpointhoz,
de nagyon korán volt még
ittunk egy teát. Vezetett
egy köves út a hegygerinc oldalában
a tágas völgy fölött
ő ment elöl
én követtem
elmesélte
szabad elvonulást ígértek
ha megadják maguk
lábujjhegye is alig érintette
az óriási kopár
hegyek kősivatagok
porát
túl korán érkezett
Darjeelingbe
én túl későn
a szemközti hegyoldal
a teaültetvényekkel
akár egy óriási zöld agyvelő.
3. Cádizból Rómába
Hunyrítanm klet hogy mozdulatlannak lássam a csillagכkat.
Hunyorítm kellett hogy mozdulatlanna,.l-.m,m
Hunyrítanehk, ho-------
---aKKövetkező napokban a várost
jártam, és hagymázos jegyzetekben próbáltam
találni bármi, megoldájhúőst; semmilyen kapcsolódás lehetőségét
nem zárva ki. egy pocsolya felett Egy délután az Aventélkőáp egyik parkjában
egy nyitva hagyott mmo---- mellé ültem le a padra.
Egy Helena ---nגظفה-hirdetésnél volt felcsapva.
Arra figyeltem fel, hogy a cég lJHgójában H.R. kereszt-
és vezetéknevénkghúák kezdőbetűi nagy nyomtatotj,hb
formában egybe vannak írva; oly módon, hogy a
H jobb szára adja az R
egyenes szárát is. Jó pár percbe telt, míg útközben,
már rohanvásgha San Gioײrgio-templom felé teljesen
kizártam a lehetősMH86égét annak, hogyjh,rejtett kapcsolat
leht a temploה falába vésett Ókeresztény betűkGHKFGŐÖÜ
apcsolások és az aventinusi monogram között ----
a tanki lányok tányok velük telül
vagyok, -----
teL!%gnap éjjel álmomban a szent ٨gبstinust láttam
a szobájában, ágya mellett ültem. Néztem
őt, ahogy háttal nekem térdepel a padlón,
és neJbírja elfءjtani a képzetet, hogy a
Ö+zűz a farkát nyalءgatja, mint egy szKjha és hogy
fröccsenne ki sűrŰ
ÚŐermája az arcára összeszorítja
az ajkát, hajlong, sziszeg
Rómából északra indultam aztán keletre nem szálltam
többé hajóra. Lorenzo
meghalt és fél év múlva
Piero is meghalt.
Meg lettem keresztelve.
A testem fehér,
akár a kerek ostya az árbocra
szögelve föl az emberi tenyér
nagy fehér ezüstpénz
azé lesz megint
aki elsőnek pillantotta meg
a még fehérebb szörnyeteget
olajzöld vegetáció
széles fehér homokalapja
vakítóan kilóg alóla körben
a mélykék tengerig
a fejemre a víz
melyből bor lesz a borból vér.
Cádizból Ostia felé a vitorlás kikötött egy hétre
egy alig lakott kis szigeten
odavaló volt a kapitány.
Eivissa.
Élt ott egy tarragonai gróf
a kuzinjával költözött a szigetre.
Feltűnően szép pár voltak
érkezésünk harmadik napján
keresni kezdte őket a falu
eltűntek
a kapitány kijelentette
amíg nem tudni felőlük biztosat
nem megyünk sehová.
Három nap múlva találtak rájuk az erdőben.
A nyomok alapján úgy látszott
nem ellenkezett a lány.
A kezei megkötözve és sniccerrel több helyen megvagdosva.
A gróf egy másik fán lógott.
Kuzinja arcát teljesen
szétverte. Megkötözte
felakasztotta a lányt. Huszonnégy óra múlva önmagát is
azt az egy napot ott a környéken töltötte.
A holttestek mellett egy véres ruhákkal teli táskát találtak
és kézzel írott leveleket. Szállodai szobájukban
a holmijuk között egy pendrive-on távol-keleti rituális ceremóniákról
és Buddha reinkarnációjáról
fecsegő fájlokat.
4. Szárazvihar
Leszakítja széjjelégetve magát hegyvonulatnyi sötét szarvasfejéről
a két villám-agancs.
Átvillannak kicsi szemhéján
már a vaksötétre nyitja őket
fölriadva
mint a jó pásztor
ő a Keresztelő.
Hogy megadtuk magunk
Granadában rögtön meg lett megkeresztelve
a mi andalúz kislányunk
megszületett és csak énekelt
nem sírt.
(Utánad indult énekelve
te
nem voltál sehol
de 1715-re már ő a legdivatosabb kasztrált az itáliai udvarokban.)
5. Forróság öntött el
Forróság öntött el
a jobb oldalamon bordáim alatt
éles fájdalom
hasított belém.
Sok bort megittunk
addigra az arany
edényekből
kihúzta testemből a pengét
a harmadik tiszt
és még nyolcszor
szúrt. Jobb combomba
ökölnyi nyílást vágott
bal lábamon
hosszan felhasította
a bőrt a húst
a jobb
és a bal karomat
egyik ujjamba csontig hatolt
a penge megvágta az arcom
megsebezte a szívem.
Átvágott egy szívizmot
megsértett egy billentyűt.
Torkomba vágta a kést
darabokra
hasítva a gégét.
Mint egy tömött zsákot
a bozótos aljába dobtak.
Test nincs a kezekhez puszta kezek
nyúltak értem.
A hangom reszelős
nehézkesen nyelek
nyakamon lábamon
kezemen mellemen
szörnyű hegek.
Európában s a hajón
keresztvíz forrott
Tea for One
időm egészét kortyolni
Darjeeling merre van
ez itt nem India.
Késésben voltam
a duplájára nőtt út miatt.
És ott ragadtam
egy dél-kínai kikötővárosban
a spanyol jezsuita atyák közt
a teával
szenteltvíz forr
bele a száraz levélmorzsalék.
Egy éjjel szállásom felé
szárcsont-átszúrta térddel
otthagyott
a semmi-kéz
a vaksötét utcasarkon.
Emeletemre feljutok
borszeszégő
zsebbe csavarhúzó
térdemre körbe szigszalag.
A csapdába ejtett patkánynak
a szemét süti ki a környékbeli paraszt
akkor úgy visít
hogy mindje szanaszét szalad a háztól
a sötét sarokról
elbicegtem 1899-ig
onnan már futottam
mígnem 1902 lett
Darjeeling
kissé
le vagyok harcolva.
